Sokszor próbálták már ezt \"rámbizonyítani\" és valamilyen mértékben biztos, hogy igaz is.. Egyszer mélyebben is belementem a témába egy beszélgetés során. Olyan emberrel beszélgettem aki tökéletes családban nött fel, viszont komoly betegség miatt korán elveszítette az édesanyját és jószerével apukája mellett nött fel, hugával egyetemben.

Ö azt mondta, hogy olyan emberekben alakulhat ki könnyen önértékelési zavar akik apa nélkül élnek. Véleménye szerint egy apa a lányába bizonyos szintig szerelmes. Megtanítja, hogy hogyan fogadja a bókokat, hogyan legyen büszke magára, mert egy apánál jobban senki sem tudja értékelni a lánya pozitívumat.

Az anya lesz a nöi példakép a lány szemében, apától megkapja a férfimintát és így már tudja majd, hogy az életben hogyan keresse a saját boldogságát.

Nekem az anyám nagyon nem volt nöi példa. 2 éves koromban elváltak a szüleim, és anyámnak ha volt is magánélete, nem tudtam róla. Mindig csak egy olyan nöt láttam benne, aki sosem sír, nem is boldog, viszont írtó sokat dolgozik.

A családjával nem volt jó a kapcsolata, volt apja, de vele sem jött ki. Nagypapám nem volt angyal, de az én szememben Isten volt. Anyukám viszont inkább csak a rosszat mondta róla. Talán ezért is szerettem annyira a nagyapám.Vonzódom az olyan emberekhez akik valamiért kicsit \"kitaszítottak\" vagy a társadalom peremére kerültek... Nem szánalom van bennem, hanem megértés és elfogadás. Az iránt, hogy nem vagyunk egyformák.

Én is sokban különbözöm a saját korosztályomtól. Nem találom meg velük a közös hangot, nem úgy értenek meg ahogy azt szeretném. Tisztelet a kivételnek. Viszont nem hiszem, hogy a családi hátterem miatt vonzódnék a tölem jelentösen idösebb férfiakhoz. Nem apakomplexusom van, hanem egy tökéletes családra vágyom, ahol nem a másik pocskondiázása a napi müsor, nem kellene \"tüzfalnak\" lennem és megkapnám azt a szeretetet, amit anyám sosem mutatott ki, ha egyáltalán megvan benne :( - és most kövezettek meg, de ezt érzem, bármennyire is undorító dolog... Biztos pokolra fogok jutni, amiért nem tudok kijönni a saját anyámmal.. Viszont újabb nagy igazságot támaszthatok alá saját életem tapasztalataival:az ember a családját nem, de a barátait megválogathatja.